🚶🚶🚶💗 Egybeolvadva

Kedves Barátaim,

Sokszor keressük Isten tulajdonságait.
Milyen is ő valójában?
Honnan vehetem észre, hogy ott van valahol?
Pedig léptem-nyomon mesél nekünk róla a Tóra.

Például ebben a mondatban:
„És látta Isten Izráel gyermekeit, és tudomást vett róluk Isten.” (II/25.)

"ráá" és "jádá" - a mondat két igéje...
lát és tud...
Isten lát? Isten tud?
Ezek teljesen emberi tulajdonságok!

1.
Meglátni valakit…
Ez annyit tesz, hogy felfigyelni arra, amit megpillantott.
Egy olyasfajta figyelem, ami azzal jár, hogy lesz reakciója a szemlélőnek, ez esetben az Örökkévalónak.
2.
És mit jelent az Örökkévaló részéről a tudomásul vétel?
Vegyünk egy példát! Valaki jön szembe velem az úton, akit nem ismerek – lényegében nem észlelem őt, nem látom.
Ugyanígy teszünk, ha olyan jön szembe, akit ismerünk, de nem szeretünk.
Ám ha ismerős jön szembe? Őt észleljük, róla tudomást veszünk.

A Tóra üzen!
Ez a két ige azt mutatja, hogy az Örökkévaló
meglátta,
meghallotta és
megértette
a zsidó nép fájdalmát.

Ami természetes is, ám Isten azt vette észre, hogy a zsidó nép végre hozzá szól, hogy emlékszik rá.
És ekkor minden megváltozik!

De ha egy picit elkezdünk elmerülni a zsidó misztikus szövegértelmezésben, akkor meglátjuk, hogy egy odafigyelés sokféle lehet.
Ha jobban megnézzük a szavakat, akkor látjuk, hogy ez az ige (jádá = tud) ugyanaz, mint amikor Ádámról írja a Tóra, hogy intim viszonyba került Évával.
Jádá = megszerette, szereti, eggyé válik vele.

Mózes belép a zsidó történelembe, ám ő csak akkor lesz hiteles, ha átérzi mindazt a csodát, amit Isten jelenthet a népének.

Akkor és ott - kollektíve megtanulta a zsidó nép, hogy milyen is az a szeretet, ami az emberbe - a teremtéskor - bele lett lehelve.

Felfigyelve a másik gondjaira,
Szeretetteli és bensőséges viszonyt alakítva ki.

És ezen bensőséges kapcsolódás miatt tud Isten (és ember) azokra az erényekre gondolni, amelyek ekkor még nem os jellemzik a népet. (Ahelyett, hogy pl. a meglevő hiányosságokra gondolna.)

Kedves Barátom,
A jóhírem, hogy ezek a tulajdonságok benned is élnek!!!

Az Örökkévaló előbb szavaz bizalmat, semmint, hogy bemutatnánk, mit vagyunk hajlandók megtenni és mire leszünk képesek a jövőben.

És itt a zsidó nép…
Mondhatnók, csak arra voltunk képesek ott, Egyiptomban, (túlnyomó részben bálványimádó népként), hogy panaszunkat elsírtuk az Örökkévalónak.
Mélyponton fizikálisan, szellemileg, lelkileg, amikor úgy tűnt nincs kiút - hozzá fordultunk.

És a Tóra szerint ennyi elég volt Istennek ahhoz, hogy gondjaiba vegyen minket! Hogy előbb lépjen közbe, mintsem arra érdemesnek mutatkoznánk.

Bízik bennünk, hogy majd egyszer képesek leszünk elfogadni a Tórát.
Pedig ekkor még nagyon messze vagyunk a “megcselekedjük és meghallgatjuk” kijelentéstől.

Tiszteltjeim,
Nem bonyolult dolog ez!

A bennünk élő egyik legfontosabb isteni attribútum, hogy képesek vagyunk bármit életben tartani az emlékezettel és szeretetünkkel.

És a bennünk élő egyik legfontosabb zsidó attribútum, hogy a Tórára úgy tekintünk, mint a minden van/volt/lesz zsidót magához kötő törvényre. Ami értünk van.

És ez a kettő bennünk találkozik, hiszen nemcsak minket köt Önmagához, de Őt magát is hozzánk.
Csodás kölcsönösség, mint Ádám és Éva egyesülése, vagy az Énekek Énekének szerelmespárja.

Ugye emlékezünk a két igére?
Meglátni, szeretettel rátekinteni, viszonozni a másik szempillantását.
Megismerni, megfelelő érzékenységgel és intimitással közeledni.

Igen!
Számíthatunk egymásra, de csak a szereteten alapuló kölcsönös megismerés és elfogadás alapján.

És így és ekkor születik meg a zsidó nép!
Mázl tov!

Sábát Sálom!

Bét Sálom - hazaérkeztél

Dvár Tóra

Kertész János

Lackó Eszter