|
Kedves Barátaim,
Amikor a Tóráról beszélgetünk, nagyon fontos megérteni, hogy a Tóra nem csak törvénykönyv, hanem számunkra A MINDEN! – Amiben MINDENRE választ találunk.
Mondok egy példát… Vagyis kezdem egy mesével:
Van egy fiatalember a közeli baráti körömben. Kedves és népszerű.
Egyszer elmesélte nekem péntek este, hogy végignézett a maga mögött hagyott héten, és rádöbbent, hogy a családja és a munkája által szabadon hagyott idősávban csak olyan emberekkel találkozott és beszélt telefonon, akik arra kérték, hallgassa meg őket, és segítsen megoldani a gondjukat. Azaz csak olyan emberekkel találkozott, akikkel nem ő kezdeményezett beszélgetést, nem ő akart beszélni, hanem amazok ővele.
Azokra az emberekre pedig, akikkel bensőséges jóbaráti kapcsolatban van, már nem jutott ideje. Elmesélte nekem, hogy kimerült, fáradt, és kicsit bosszús is magára.
Ezen a ponton azonban nem jutott túl.
A bosszús lelkiállapota és az előbbi megfigyelése között azonban nem talált egyértelmű összefüggést, csak azt érezte, valami nem stimmel az életében, és ez neki nem komfortos.
Egyre kellemetlenebbül érezte magát, végül szakemberhez fordult segítségért, aki azt kérdezte tőle: „mondd, miért teszel minden kérésnek eleget, miért állsz mindenkinek a rendelkezésére?”
A barátom azt felelte, hogy fontos neki, mindenkinek segítsen, mindenkit meghallgasson, aki hozzá fordul, senkit sem szeretne magára hagyni a gondjaival, mert szeretne továbbra is méltó lenni a környezetében lévők bizalmára.
A szakember ekkor megszakította, és azt mondta neki:
„a te látszólagos önzetlenséged tehát nem más, mint a hiúságod. A segítségnyújtásod nem a másik emberről szól, hanem rólad. Arra használod a hozzád fordulókat, hogy önbecsülést, önbizalmat építs nehéz élethelyzetükből, és azt mondhasd magadnak, lám, még az ő gondjukat is képes vagyok magamra venni, még őket is meg fogom tudni vigasztalni. Persze, hogy fáradt vagy, és rossz a hangulatod, ha csak látszólagos “jócselekedeket gyűjtesz”. Rossz úton jársz, az önbizalmadat hosszú távon nem erősíted meg, ellenben nemsokára kifáradsz majd, és már a barátaid meghallgatására sem lesz energiád, pedig nekik kellene támaszul szolgálnod, cserébe te is támaszkodhatnál rájuk. A többiekkel egyszerűen értesd meg, hogy nem te vagy az ő emberük.”
Ennyi a történet.
A Tórában is ezt látjuk: Mózes reggeltől estig „törvényt ül”; Isten törvényeinek ismeretében dönt az emberek közti vitás ügyekben. Mózes egyszemélyes feladatának tekinti a törvénykezést, azaz az igazságszolgáltatást.
És a barátomhoz hasonlóan ő is kimerült. A maga panaszkodik az Örökkévalónak (nagyjából, mint a barátom az Örökkévalónak): „Nem bírom én egyedül vinni ezt az egész népet, mert nehéz az nekem.”
Bátran tegyük fel a kérdést: vajon az Örökkévaló egyszemélyes feladatul szánta Mózesnek a „törvénykezést”, a tanácsadást, egyáltalán a néppel való foglalkozást?
A Tóra elmeséli, Mózes, Jitró tanácsára megosztja a feladatát, így a felelősségét is, majd ez később micvává emelkedik Mózes 4. könyvében: „Bírákat és felügyelőket adj magadnak minden kapudban, amelyeket az Ö-való, a te Istened neked ad, törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel.”
Tehát maga Isten sem gondolta, hogy az ítélkezési vagy a mediálási feladatokat Mózesnek egyedül kéne megoldania!
Ez a két történet a mi életünkben külön üzenettel bír!
Vessünk egy pillantást a saját életünkre!
Mi mindig jól osztjuk be az erőnket?
Arra fordítjuk, amire kell?
Ám nézzünk magunkra elnéző türelemmel!
Hol vagyunk mi Mózestől?? És ő sem volt tökéletes, viszont elfogadta - az Örökkévaló nagyságát és bölcsességét csodálattal befogadó – a zsidóságra áttért Jitró tanácsát, és így képes volt megváltoztatni a felfogását saját szerepéről, feladatairól és képes volt az addig csak saját maga által megvalósíthatónak vélt feladatokat másra bízni, így elengedni a fölöslegesen magára vállalt egyszemélyi felelősséget.
A Tóra nem csak a teremtéstörténetben beszél arról, hogy az ember társas lény, hiszen ott a testről van szó, ám ebben a történetben a társas felelősségről beszélünk, hogy a nekünk adott bizalommal miképpen élünk. Akár eufóriában vagy depresszióban. De mindez csak akkor lehet sikeres, ha te olyan stabil maradsz, hogy valóban lehet rád 100%-ban támaszkodni. Ez a te döntésed.
Adj időt saját magadnak – saját magadra is!
Sábát Sálom!
|
