|
Kedves Barátaim,
A történetünk – mint minden emberi történet – voltaképpen elég egyszerű. Két állítást ír le a Tóra egymás után::
1.
„És letelepedett Ézsau Szeir-hegyén; …”
2.
„És Jákob lakott atyja tartózkodásának országában, Kánaán földjén.”
Két testvér, akik nem igazán szeretik egymást, jó messze laknak egymástól. Ennyi és nem több... Vagy mégis?
Kezeljük tényként, hogy Kánaánt az Örökkévaló Ábrahámnak és az ő leszármazottjainak ígéri, majd ezt az ígéretet megismétli Izsáknak, aztán Jákobnak is.
Így jön létre a szövetség az Örökkévaló és az ősapák között; Jákób erre a szövetségre alapítva igényli magának Kánaán földjét.
Ám van még egy „fájó” tény:
Ábrahám, Izsák és Jákob már az utódaik nevében is elfogadják az Örökkévaló ajánlatát.
Upsz...
És mindezek után Ézsau úgy távozik Kánaánból, mint egy idegen.
Miért??? Ővé is a Föld...
Persze.
Ám Ézsau láthatóan, véglegesen, sőt demonstratívé engedi el édesapja és nagyapja szövetségét. Nem kér belőle többé; távozásával fejezi be azt a folyamatot, amelyet a "sátor elhagyásával" indított el, majd elsőszülöttségének eladásával folytatott. Később jöttek a talmudban és midrásokban leírt történetek, amelyek színesítik Ézsau személyiségjegyeit. A gyilkosság („fáradt vagyok”), vagy az apai áldás-vacsora-kérés furcsa teljesítése (a vadpörkölt helyett kutyapörköltet főzött a vak édesapjának).
Eme „leválási folyamat” része lett a kánaáni, - ám nem Ábrahám szövetségébe tartozó - lányok (Jehudit és Boszmat) feleségül vétele, amely „lettek lelki keserűséggé Izsáknak és Rebekának” (MI. 26:34-35).
Amikor Ézsauról beszélünk, nagyon fontos, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül az ember szabad akaratát. Azt, hogy az Örökkévaló úgy teremtett meg minket, hogy szabadon dönthessünk az elénk kerülő kérdésekben. A Talmud kiemeli: "minden Istentől van, kivéve az Ő kérésének megfogadása vagy elutasítása."
Ézsau elköltözése Kánaánból Szeirbe egyértelmű állásfoglalás volt; ő már nem kér a megkötött és többször megerősített szövetségből, számára a szövetséggel járó kötelezettségek felesleges terhek, azok lelkisége őt nem hatja meg, érzelmileg már nem kapcsolódik Ábrahám népéhez, annak ellenére, hogy ő Ábrahám unokája.
És itt vagyunk mi 3500 évvel (kb. 200 nemzedékkel) Ábrahám után.
Genetikailag szinte fényév távolságra. Északi, keleti, déli és nyugati, élő és kihalt népek keveredése.
Ám az az ősi szövetség teljes fénnyel ég.
Mert mi így döntöttünk! Nem mentünk le Szeírbe.
És ha van kulcsszava / varázsigéje a zsidóságnak akkor ez az: „A DÖNTÉS”
Úgy döntök, hogy kapcsolódni szeretnék…
És minden döntésünk előtt egy pillanatra el kell, hogy gondolkodjunk; vajon a „szövetség” megtartása szempontjából megfelelő-e, amit tervezünk.
Ézsau nagyon fontos dolgot tanít nekünk: NEM A GENETIKA, HANEM A DÖNTÉS TARTOTTA MEG A ZSIDÓSÁGOT.
Ezek a döntések segítik elő az érzelmi kapcsolódásunkat. (Vagy épp ellenkezőleg…)
Ezek a döntések erősítenek bennünket.
Amikor Isten azt mondta Mózesnek: "megszentelt földön állsz!", ez azt jelenti, hogy ahol éppen állsz, az mindig egy megszentelt hely.
Hasonlóképpen mondjuk ki:
- az a nap, amelyiket éppen éled, az a legfontosabb nap!
- az a döntés, amit abban a pillanatban meghozol, az az életed legfontosabb döntése, mert abban a pillanatban dől el a jövőd.
És a többi út - abban a pillanatban - hirtelen eltűnik.
Sábát Sálom!
|
