Ki tiszá szombatja (pársát párá)
2023. március 11. - 5783. ádár 18.
pénteki gyertyagyújtás: 17:23
szombat vége: 18:28
Péntek:
18:00 - szombatfogadás - majd kidus
(ima előtt 17:00-kor tanulás - lásd lentebb!)
Szombat
9:00 - reggeli ima - majd kidus
(ima előtt 8:30-kor tanulás - lásd lentebb!)
|
|
|
|
A sábbát elég korán köszönt ránk. Éppen ezért töltsük ki hasznosan az így kapott időt, és a 18:00 órás imakezdés előtt tanuljunk együtt egy kávé és egy kis süti mellett!
Változatos témák, felvetések, vitalehetőség!
Mindenkit szeretettel várunk!
Eheti téma: egy vallásjogi döntvény elemzése
|
|
Lelkes oktatók foglalkoznak a gyermekekkel és tanítják őket!
Péntek este (Judit)
-
Szombat reggel (Lola)
|
|
|
Hétköznapi imák:
vasárnap: 8:00 - RUMBACH!
hétfő: 7:30- Bét Sálom
csütörtök: 7:30 - Bét Sálom
|
|
|
Néhány fénykép a mi bensőséges (házias) purimi ünnepségünkről:
(van még két profi gyüjtemény, amit nem szeretnénk itt megosztani, de ha valaki kéri, akkor elküldjük neki)
|
|
|
Dvár Tóra
péntek este & szombat délelőtt
|
|
|
|
|
Locher Laci
|
|
|
|
Ismét új DT mondót köszöntünk! Mázl tov!
|
|
|
|
|
"Kippkopp" Laci
|
|
|
|
|
|
Heti hagyomány:
A szemeid megérintenek
|
|
|
Kedves Barátaim,
A héber biblia - szerintem - talán egyik legszebb képe, amikor olvassuk, hogy Isten az ujjbegyével írta a kőtáblákat. (MII. 31:18.)
Az ókor emberének természetesen mást jelentett, amikor a Tórában olvasott Isten lábáról (MII. 24:10), kezéről (MII. 9:3), szemeiről (MI. 38:7), vagy a füleiről (MIV. 11:1). Sőt még a kardjáról is (MV. 32:42).
Azt mindennyian tudjuk, hogy ő lát, hall, érez, ám nem tudjuk, hogy miképpen. De már csak a nagyon bátrak tették fel a rabbinak a kérdést, hogy minek Istennek a kard és mivel fogja meg?
A költői képek egyre színesebbek: Dániel hófehér (Dan. 7:9), míg Jesája próféta karmazsinvörös ruhában (Jes. 63:1) látja Istent, akinek nincs teste. Jesája látja, ahogy Isten köntösének a széle betölti az égi tróntermet.
Szerintem csodálatos képek a hatalmasságról és a végtelenségről.
A zsidó néplélek ennyi csodás alakkal ruházza fel az Istenét, akiről pontosan tudják nincs alakja se képmása.
A Talmud szerint Mózes maga látta az Örökkévalót a Sás-tengernél, mint harcoló katonát ("Ádonáj is milhámá"), aztán a Szináj hegy lábánál, mint sálba burkolódzott imádkozót.
Mindannyian keressük Istent…
Ki önmagában.
Ki a világban.
Ki a fa leveleinek a neszében.
Más azt mondja, Isten mindenhol ott van.
Aztán valaki hozzáteszi: csak ahová beengedik.
Az ókor rabbijai egy kanonizált könyvet is szentel erre a kérdésre, Jób könyvét. Így olvassuk: „Kutakodva, vizsgálódva akarod megtalálni az Örökkévalót? Azt gondolod, meg tudod találni a Mindenható határait?”
Majd a Talmud (B.Bátrá 14b-15) megkoronázza ezt a kérdést, mondván, hogy az Isten angyalával párbajozó hős könyvét maga Mózes írta.
Azóta évezredek teltek el, és ma a mobiltelefon és a mikrohullámok korában már nem kell feltétlenül látni, ami létező, de az ősi kérdések továbbra is relevánsak:
Ott van-e Isten lelke a Tóra betűi közötti fehér részeken?
Érezzük-e Isten kezét?
Lát-e minket?
Hallja-e az imánkat?
Esetleg látjuk-e Isten távolodó alakját, tarkóján a tefilinje csombékával, hogy rádöbbenjük, mellettünk volt, csak nem vettük észre.
Ezernyi jogos kérdést tudunk feltenni magunknak…
Amit tudunk:
A saját múltunk egyrészt egyéni, másrészt közösségi.
Szokták mondani a pszichológusok: mindenki cipeli a maga kis hátizsákját.
És a közösségünk múltja - a mi múltunk is egyben.
Évtizedek alatt növünk föl. Az egyik mérőrud, hogy megértjük, mik is a mi feladataink akár zsidóként, akár emberként, akár szülőként stb.).
Felnövünk, és akkor már el tudunk szakadni édesanyánktól és édesapánktól. Már elvileg el tudnánk szakadni ezektől a megértést könnyítő képektől, mint Isten szeme, keze és füle.
Ám nem biztos, hogy el kell szakadni…
Sőt!
A Tóra nem az ókor emberének írodott, hanem a világmindenségnek.
Azaz minden leírt szó a miénk. Egybeolvad velünk.
Nem látható kötéssel, ahogy két vízcsepp.
És tudjuk, éreztük, hogy már többször megmentett minket az Örökkévaló...
Nem csak fizikálisan!!!!
Hanem megmentett - saját magunknak!
A családunknak.
Vagy akár a zsidóságunknak.
Kedves Barátaim,
Ugye tudjátok, hogy mi mindannyian nagyon fontosak vagyunk Isten szemében/fülében/kezében.
Hogy mindenkinek van egy vagy több olyan tehetsége, ami csak neki van - az egész világon, és amivel csak ő tud építeni és szépíteni valamit - a mi teremtett otthonunkban.
Azaz létezésünk különleges jelentőséggel bír az Örökkévaló szemében.
Mint az ujjbeggyel vésett kőtáblák minden millimétere.
Sábát Sálom!
|
|
|
|
Sírkő a moldvahosszúmezői zsidó temetőből (1982).
Fotó: Váli Dezső.
|
|
|
***
kép haiku
Naiv oroszlán -
éltében és holtában
óvja zsidaját
***
|
|
|
|
|
|
|
