|
|
Kalász Antal - Ariel ben Ávráhám (1961-2022)
|
|
|
Heti hagyomány:
összegabalyodva
|
|
|
Kedves Barátaim,
József álmai és József élete a világirodalom egyik legismertebb története…
„Halljátok csak az álmot, amit láttam! - szólította meg testvéreit.
"Éppen kévéket kötöttünk a mezőn, és íme, fölkelt az én kévém, és állva maradt, majd körülvették a ti kévéitek, és leborultak az én kévém előtt”
Nemsokára újabb álmot lát: "a Nap, a Hold és tizenegy csillag leborulnak előttem!"
Ekkor már az édesapa Jákob is összehúzta a szemöldökét:
„Mi ez az álom, amit láttál? Hát jöjjünk el mind, én, anyád és testvéreid, hogy földre boruljunk előtted?”
Sokat és sokan beszélnek az álmokról. Neked is van és nekem is van. Fájó és édes. Menekülős és odabújós.
Van, akik szerint az álom csatorna Istenhez (lásd RaDaR előadásom), és van, aki szerint „csak” az élet elválaszthatatlan része.
Persze sokan mondják, hogy álmainkban a gátlások nélküli szabad élet jelenik meg. Vágyak és remények orgiája.
Vajon mennyire élt az édesapa, Jákob emlékeiben az ő gyermekkori álma?
Egy álom a létráról, és az azon fel-leszálló angyalokról?
Emlékszik-e létra csúcsára, ahonnan nem más, mint Isten szólt hozzá?
Szerető és támogató Isten volt, aki bíztatta a menekülő gyermeket, hogy egyszer békében haza fog térni.
És itt van József, aki arról álmodik, hogy ő van legfelül...
Ha nem blaszfémia, akkor azt mondanám, Jákob az old school, míg József a new wave.
József álmában ő maga van a középpontben. És amíg Jákob a földön fekszik, addig József (és a kévéje) földről felegyenesedik, és a többiek vannak körülötte a földön.
Nekem két lányom van, 16 és 13 évesek…
Amikor rájuk nézek, vagy értük emelem fel a hangomat velük szemben, akkor elgondolkodom, tényleg már a Tórában le van írva a sokszor belénk kódolt szülő-gyermek konfliktus?
Majd arra gondolok, mit adunk át a gyermeknek, és mit lesnek el tőlünk?
Persze, nagyon sok múlik azon is, hogy egy viselkedésminta szabadon felfedezhető és választható vagy a gyermekre ráerőltetett.
Ha én fázok, akkor ő is vegyen kabátot?
Ha én a könyveimet ábécé szerint rendezem, mondván, úgy könnyebben megtalál mindent, akkor tegye ő is ekképpen.
Természetesen nem!
A példaképpé válás sok-sok picike, néhány centiméteres lépésből áll. És a zsidó történelem hősdeficitben szenved. Jákob és József azok – más-más világ hősei.
És persze a vasárnap este kezdődő hanuka is. Az ünnep, ami álom-gyár, lélek-kapaszkodó, legenda-szülő.
Ugye elmeséljük egymásnak, hogy az egynapnyi piciny láng nyolcnapos kitartásában ott vagyunk mindannyian?
És azt is, hogy a ki nem hunyó lánggal égő csipkebokorból hozzánk is szólt Isten? Aki a perszelő tűz, és a élő zöld egyben.
Hosszúak a decemberi esték.
Az utcákon sok-sok fény van. Felékszerezett fenyőfák, népszerű dallamok.
Ám mi meséljünk gyermekeinknek Jákob és József álmairól!
Kérdezzük meg őket, hogy ők hisznek-e az álmokban, és hogy mi (az old school) miket álmodtunk és miről álmodoztunk.
Akár a józsefi királyságról vagy jákobi hazatérésről.
Sábát Sálom!
|
|
|
|
***
Kép haiku
-
Szívvel beszélünk.
Majd néma, forró ajkakkal
keressük Istent.
Halld! Tűz fehérje,
és lévik büszke kara
szól ős valónkhoz.
|
|
|
|
|
|
